A Havanese a Bichon családba tartozik, melynek további tagjai a Bichon Frisé, a Bolognese, a Coton de Tulear, a Máltai selyemkutya, és a Löwchen. A fajta kialakulásáról megbízható forrásból származó dokumentumok hiányában több feltételezés is napvilágot látott, melyek szinte csak abban értenek egyet, hogy a havanese Kubából származik. Ezek közül a leghitelesebbnek Zoila Portuendo Guerra, a kubai Habanero Club alapítójának teóriája tekinthető, melyet "Bichon Havanese" című könyvében írt le. Zoila kitartó kutatómunkája során a rendelkezésére álló tényeket, feltételezéseket, és találgatásokat felhasználva arra a következtetésre jutott, hogy Kubában nem egy, hanem két különböző fajta alakult ki. De ne rohanjunk ennyire előre az időben, nézzük meg, milyen út vezetett a társasági kutyák kialakulásáig!

A kutya, mint tudjuk, a farkastól származik. A farkasoknak is több vállfaja létezik, ezek közül feltehetőleg a már kihalt, kisméretű japán farkas az elsők között volt, amelyeket háziasítottak. Az őskori szelekció nagyon egyszerűen működött: az engedelmesebb példányokat megtartották, így azok szaporodhattak egymás között, az engedetleneket pedig megették. A különböző területeken élő törzsek különböző fajtájú farkasokból származó kutyái a vándorlások során keveredtek egymással, így jött létre az a génállomány, amely a mai kutyák rendkívüli változatosságát lehetővé teszi.

Az ókori Kínában már tudatosan tenyésztettek ölebeket, melyeket igen nagy becsben tartottak. Tenyésztőik a császárnak ajándékozták ezeket az apró kutyákat, aki hálából magasrangú tisztségeket adományozott nekik. Mivel a császár nem tarthatta meg az összes, ily módon felajánlott kutyát, a "felesleg" az Európából érkező kereskedők révén a nyugati civilizáció kereskedelmi, és kultúrális központjába, a mediterrán országokba vándorolt, hogy rövid időn belül a legelőkelőbb görög, római, vagy egyiptomi családok gyermekeinek kedvenc játékszereivé váljanak. Kr.u. 25-ben Strabo egyik feljegyzésében megemlíti a szicíliai Melita városából nagy mennyiségben exportált "gyönyörű, hosszú, fényes, selymes szőrű kutyákat", melyeket Canis melitei-nek nevez - ezek voltak az első Máltai selyemkutyák, melyek hihetetlen népszerűségre tettek szert a fénykorát élő római arisztokrácia köreiben. A Római Birodalom bukása után Európán végigsöprő zűrzavaros évszázadokat a kistestű kutyák a legkülönbözőbb körülmények között vészelték át; míg egyrészük földesurak kastélyaiban fényűző körülmények közt élt, addig társaik egyszerű földművesek háztartási hulladékain tengődtek, vagy vásári mutatványosok karikáin keresztülugrálva dolgoztak meg egy-egy eléjük vetett falatért.

Míg a havanese meghódította Amerikát és Európát, addig őshazája, Kuba teljesen elszigetelődött a világ kapitalista országaitól. Az FCI-vel minden kapcsolatuk megszakadt, még az 1963-as havanese-standardról sem volt tudomásuk. A '80-as évek politikai enyhülésének hatására lehetővé vált, hogy az FCC (Federation Cinologica de Cuba) 1987-ben felvételét kérje az FCI-be, melyet az FCI azonnal elfogadott. Az elmúlt évtizedekben az összes régi havanese származási lap, fotó, és nyilvántartás megsemmisült, így a nulláról kellett újarakezdeni a fajta tenyésztését. Az első dokumentált alom 1988-ban jött világra. 1991-ben megalakult a Club Cubano del Bichon Habanero, melynek tagjai 15 gondosan kiválasztott kutyával rendkívül szigorúan ellenőrzött tenyészprogramba kezdtek, valamint megkezdték a kubai havanese-törzskönyvek kiadását. Az első kubai havanese, Fandango D'Sirius Puro Cubano 1997-ben érkezett Európába.

Magyarországon Fekete Rózsa, a Budavári Fekete kennel tulajdonosa kezdte meg a havanese tenyésztését. Az első két kutyát, Danit és Dorkát 1988-ban hozta be Moszkvából. A fajta gyorsan népszerűvé vált a tenyésztők körében, az orosz kutyákat holland, német, amerikai, cseh és kubai import havanesek követték

A havanese, mint minden hosszúszőrű fajta, rendszeres szőrzetápolást igényel. Ezzel a problémával minden kezdő havanesetulajdonos viszonylag gyorsan szembetalálja magát, ám ritkán kap megfelelő tanácsot ezen a téren. Sajnos rengeteg rövidre nyírt szőrű havaneset lehet kutyasétáltatás közben látni az utcán, gazdáik különböző ideológiákat gyártanak a hosszú szőrzet ellen. Ezek közül a leggyakoribb a "melege van szegény kutyának". A havanese, mint tudjuk Kubából származik, ahol az itthoninál jóval forróbb a klíma. Ezeknek a kutyáknak ehhez alkalmazkodott a szőrzete, jól szellőzik, miközben védi a bőrt a tűző napsugaraktól. A másik fő indok a "nekem nincs időm mindennap fésülgetni", illetve a "sajnálom szegényt, annyira utálja a fésülést". Hát, hogy kinek mire van ideje, azt talán kutyavásárlás előtt kellene végiggondolni, és ennek megfelelően választani ki a fajtát, bár egy rendszeresen ápolt havanese napi fésülése mindössze 10-15 percet vesz igénybe. Az, hogy egy kutya mennyire utálja a fésülést, nagyban függ attól, hogy kölyök korában mennyire szoktattuk hozzá, illetve mennyire vagyunk vele türelmesek ápolás közben. Kezdetben mindenképpen érdemes néhány alkalommal kutyakozmetikushoz is elvinni kutyánkat, egyrészt azért, hogy lássuk, "mit lehet kihozni" belőle, vagyis egy szakszerű ápolás után hogy néz ki a kutya, másrészt van néhány olyan tennivaló, amit jobb, ha szakemberre bízunk, amíg nem rendelkezünk megfelelő gyakorlattal. A kozmetikus kiválasztásánál legyünk elővigyázatosak: ha nincs olyan ismerősünk, aki tud megfelelőt ajánlani, nagyon alaposan beszéljük meg a kozmetikussal, hogy mit csináljon a kutyával, különösen azt, hogy mit NE! Csak olyan kozmetikusra bízzuk kedvencünket, aki ért a havanesehez! Ismerek olyan havanesetulajdonost, aki sírva hozta el a kozmetikustól csutkára nyírt szőrű kutyáját. Inkább mondjuk el ötször a kozmetikusnak, hogy mit várunk tőle, mint hogy esetleg egy évig kelljen várnunk, hogy visszanőjön a kéretlenül lenyírt szőr!

A legfontosabb, hogy minél korábban megismertessük kutyánkat a fésűvel és a kefével, ugyanis amíg még rövid a szőre, ez nem jelent neki különösebb megrázkódtatást, viszont hozzászokik, hogy a megfelelő testhelyzetben maradva, nyugodtan viselje el ezt a procedúrát. Lehetőleg minden nap szakítsunk időt a fésülésre, de legalább heti három alkalommal. A napi fésülés mellett leginkább az szól, hogy ilyen gyakoriság mellett kevésbé tud összecsomósodni a szőrzet, tehát gyorsabban, és kevesebb szőrveszteséggel végezhetjük ezt a műveletet, továbbá kutyánk is jobban hozzászokik az ápoláshoz, ha az mindennapi életének részévé válik

A fésüléshez keressünk egy sík felületet, ahol kényelmesen hozzá tudunk férni a kutyához, erre a célra leginkább egy asztal felel meg. Mindig nagyon vigyázzunk, de különösen kölyökkorban, amíkor még nagyon szeleburdi a kutyusunk, hogy egy pillanatra se hagyjuk felügyelet nélkül az asztalon, mert könnyen leeshet, és ezáltal nagyon súlyos sérüléseket szerezhet! Szükségünk lesz egy erős fémfésűre, amely két oldalán különböző sűrűségű fogakkal van ellátva, egy közepes méretű, rugalmas gumipárnába ágyazott tüskékkel ellátott kefére, valamint egy kisméretű fésűre a bajusz és a szemkörnyéki részek rendbentartásához. Nagyon megkönnyítheti munkánkat az ún. "csomólazító spray" (általában Entfilzungsspray, vagy Detangler van a flakonra írva), amelyre igazán nem is a csomók eltávolításához lesz szükségünk, hanem egyrészt megóvja a nagy meleg, vagy gyakori fürdetés miatt kiszáradt szőrt a töredezéstől, másrészt könnyebbé teszi a fésülést, megakadályozza a szőr sztatikus feltöltődését, és szennytaszító hatású. Ezt a szert nem muszáj készen megvásárolnunk, magunk is könnyen elkészíthetjük: egy permetezőfejjel ellátott flakont töltsünk meg kondícionáló és víz 1:10 arányú keverékével, és minden használat előtt alaposan rázzuk fel. Nem árt, ha kéznél van néhány csat, vagy csipesz, illetve később szükségünk lesz egy erős körömvágó fogóra, valamint egy kicsi, éles ollóra a talppárnák közti szőr kivágására. A legnagyobb hiba, amit fésülésnél elkövethetünk az, ha csak a szőrzet felső rétegét fésüljük, vagy keféljük át. Ilyenkor az alsó szőrréteg menthetetlenül elfilcesedik, és ha későn vesszük észre, már csak a teljes szőrzet lenyírása oldhatja meg a problémát!

Fektessük a kutyát az oldalára az asztalon a lábaival magunk felé. Hajtsuk fel, és ha szükséges rögzítsük csatokkal, vagy csipeszekkel a szőrt a hastól a hátig. A legalsó 1-2 cm szélességű sávon kezdünk dolgozni, és fokozatosan haladunk a gerinc irányába. A szőrt a tövénél fogjuk, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk a kutyának, és a fésű sűrűbben fogazott felével lassú, egyenletes mozdulatokkal fésüljük a szőrt a tövétől a végéig. Amennyiben csomót találunk, azt először ujjainkkal, majd ha már meglazult, a fésű ritkábban fogazott felével próbáljuk finoman szétbontani, ilyenkor mindig a szőr végétől haladjunk a töve felé. Soha ne tépjük a szőrt a csomóknál, és ne próbáljuk ollóval átvágni, mert ez mindenképpen komoly szőrvesztést fog eredményezni! A leginkább csomósodásra hajlamos részek a hajlatok a lábak tövénél, a nyak (különösen ha pórázon sétáltatjuk a kutyát - séta végén ne csak a pórázt, hanem a nyakörvet is mindig vegyük le róla, mert a csomósodáson kívül ki is koptathatja a szőrt!), valamint a hát a farok tövénél. Amikor végeztünk az alsó sávval, a fölötte lévővel folytatjuk a fésülést, amíg el nem jutunk a hát közepéig. Ekkor a lábak következnek, itt ugyanezzel a módszerrel haladjunk a láb tövétől a mancs irányába. Ha végeztünk, megfordítjuk a kutyát, és ugyanezt megismételjük a másik oldalán is. Fésüljük ki a farkat és a füleket, majd következhet a fej: a szemzugból távolítsuk el a csipát, a könnyfolyástól elszíneződött szőrt töröljük át bórvízes vattával. Az esetleg a bajuszba, vagy szakállba száradt ételmaradékokat nedves szivaccsal távolítsuk el, majd a kis fésűvel fésüljük ki az arcszőrzetet. Sokan levágják a szembelógó szőrt, mondván, hogy zavarja a kutyát a látásban, ez azonban nem igaz. Egyesek szerint kifejezetten védi a szemet a tűző napsugaraktól. Amennyiben mégis zavar minket, kezdetben egy-egy csattal rögzíthetjük ezeket a szőrszálakat a fejtetőn, majd ha elég hosszúak lesznek, egy gumival kontyba foghatjuk őket

másfél éves korban éri el azt a hosszt a szőr, hogy kétoldalt fésülve a helyén maradjon. Ha elkészültünk, állítsuk fel a kutyát, és a kefével mégegyszer keféljük át az egész szőrzetet, ügyelve arra, hogy mozdulataink egyenletesek legyenek. Az átkefélést ne csuklómozdulatokkal végezzük, mert a szőrvégeket megrántó kefe töredezetté teszi azokat, így a szőrzet soha nem érheti el teljes hosszát! Nagyon fontos, hogy fésülés közben időről-időre megsimogassuk, megvakargassuk kutyánk fületövét, állát, mellkasát, és becézgessük, a fésülés végén pedig alaposan dícsérjük meg, és adjunk neki kedvenc jutalomfalatjából, hogy a fésülés pozitív élményként rögződjön benne

A fürdetés általában havi egy maximum két alkalommal ajánlott, de ez kutyánk bőrének érzékenységétől függően változhat. Ha hosszú szőre van a kutyánknak, érdemes olyan sampont venni, ami nercolajat, vagy kókuszolajat tartalmaz. Kizárólag nagyon jó minőségű kutyasampont használjunk, és pontosan tartsuk be a flakonon feltüntetett higítási arányt, mivel az esetleges bőrkiszáradás, vagy allergiás reakció miatt vakarózó kutya bőre kisebesedik, ennek következményeként ekcéma, gombásodás, vagy fertőzés alakulhat ki, melynek állatorvosi ellátása jóval többe fog kerülni a samponon megspórolt összegnél. Az ilyen jellegű kezeléshez sokszor elengedhetetlen a szőr leborotválása is, tehát magunkat rengeteg kellemetlenségtől, kutyánkat pedig fölösleges szenvedéstől kímélhetjük meg a sampon és a kondícionáló megfelelő kiválasztásával! Léteznek különböző színezősamponok is, én ezek használatát feleslegesnek tartom, különösen a fehérítősamponét - egyrészt a havanesenél nem szükséges, hogy a világos színű szőr hófehér legyen, másrészt a fehérítősampon az optikai fehérítő hatást kék szín hozzáadásával éri el, és hallottam már olyan esetről, ahol az ilyen samponnal fürdetett kutya szőre a vizelettől zöldre színeződött, amit nem is lehetett eltávolítani róla, amíg a sampon festékanyaga ki nem kopott a szőrből. Esős, sáros időben naponta többször is szükséges lehet a sétáltatásból nyakig koszosan hazaérkező kutya fürdetése, ilyenkor azonban kizárólag tiszta vizet használjunk a tisztításhoz, sampont, vagy egyéb kozmetikumot ne! A fürdetés mindig a kutya fésülésével kezdődjön, ellenkező esetben a szőrben lévő csomók a fürdetés hatására kifésülhetetlenül össze fognak állni!

Helyezzünk a kád aljára csúszásgátló gumiszőnyeget és állítsuk bele a kutyát. A kutya fülébe tegyünk egy-egy vattagolyót, mert a hallójáratba kerülő víz kellemetlen gyulladást tud okozni! A sampont tilos töményen használni, tehát egy kis tálban, vagy flakonban vízzel hígítsuk fel, majd alaposan mossuk meg vele a kutya teljes testét - ne dörzsölgessük a szőrt össze-vissza, mert be fog csomósodni. A fejet hagyjuk utoljára, itt legyünk óvatosak, lehetőleg ne kerüljön a szembe a sampon! Langyos vízzel alaposan öblítsük ki a sampont a szőrből, majd ismételjük meg ugyanezt a kondícionálóval (ezt szintén fel kell hígítani). Miután ezt is leöblítettük, kivehetjük a kutyát a kádból, és hozzáláthatunk bőrig ázott kedvencünk megtörölgetéséhez. Ehhez használjunk minél több, jó nedvszívóképességű törölközőt. Ne dörzsölgessük a szőrt a törölközővel, mert ez is csomósodást okoz, inkább csak nyomkodjuk ki a szőrből a vizet. Áttörlés után ne felejtsük el kivenni a vattagolyókat a fülből!

A szárítással kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Ha hajszárítót használunk, mindig langyos, vagy hideg hőmérsékleten szárítsuk vele a kutyát! A szárításnál a fésülésnél már megismert, rétegről rétegre haladó módszert használjuk, a pofaszőrt a végére hagyjuk, és a hajszárítót a legalacsonyabb fokozatra állítva szárítjuk. A hajszáritó használata ellen leginkább az szól, hogy fölöslegesen kiszárítja a kutya bőrét, és szőrzetét, ezért én többnyire hagyom, hogy magától megszáradjon a kutya. Ilyenkor a legfőbb problémát az okozza, hogy fürdetés után a kutya megkergül, és a lakásban fel-alá száguldozva 2-3 métereket csúszik az állán, és a pofaszőrén. Ez ugyan rendkívül mulatságos látvány, de a szőrnek semmiképpen sem tesz jót, ha lehet, próbáljuk megakadályozni (nem fog sikerülni

Az ápolás további teendői közé tartozik a szőrszálak kitépése a hallójáratból, a szőr kinyírása a talppárnák közül, a mancs szőrzetének fazonra igazítása,a körömvágás, valamint higiéniai okokból a végbélnyílás, és a nemi szervek körüli szőr rövidre nyírása. Ezeket a feladatokat kezdetben mindenképpen bízzuk kozmetikusra, és ha idővel elég bátorságot érzünk magunkban ahhoz, hogy saját kezűleg végezzük el ezeket a teendőket, akkor is kérjünk meg valakit előtte, hogy mutassa meg, hogyan kell csinálni

A fentiek elsajátításához sok sikert kívánok, és ne feledd: a kutyafésülés jobban oldja a stresszt, mint a legjobb pszichiáter!

Aktuelles

Ich habe neue Fotos eingestellt.